„Amit a természet ad, azt mi mind benne is hagyjuk.” – fogalmazott Varga Lénárd, sajtszakértő a tejtermékek alapjául szolgáló tejről ’A sajt lelke itt kezdődik’ c. riportban, majd így folytatta: Erdély nagy előnye, hogy tavasztól őszig „az állatok kint legelnek a szabadban. (…) A gazda felelőssége az is, hogy az állat jól érezze magát, és a tej olyan minőségben kerüljön feldolgozásra, hogy az megfeleljen mindennek. A lényeg, hogy benne legyen az embernek a lelke.”
De mi történik ez után? Az említett értékek, a finom-tartalom hogy őrizhető meg a feldolgozás során?
- A titok, a lényeg a manufakturális feldolgozásban van, ahol segítségül hívjuk a technikát is, azonban a gépesítés ellenére emberléptékű tud maradni az egész folyamat, hiszen a személyesség folyamatosan jelen van. S mivel egy manufaktúra nem nagy mennyiségben termel, kicsiben működik, ezáltal a minőséget is könnyebben meg tudja őrizni, az elért színvonalat folyamatosan tartani tudja.
Milyen további előnye, plusz hozzáadott értéke lehet a manufakturális előállításnak?
- Igaz, hogy a tej feldolgozása során a szakember gépek segítségével dolgozik, de a technika csak eszköz a kezében, hiszen nem a gépre bízza magát, a masina szolgálja az ő elképzeléseit, és úgy használja a gépet, mint egy hangszert, finom-hangolja, játszik rajta. Minden egyes lépés számít: mikor mennyit áztatja a sajtot, milyen az érlelés folyamata, milyen érlelőben van a sajt, s ugyanilyen fontos a pára, a hőfok, a klíma és a zsírtartalom kezelése is. Az egész folyamat lényege a gondoskodás, ami a gazda és a jószág kapcsolatával indul, majd a feldolgozása során az emberi leleményesség és kreativítás révén további minőségbeli árnyalatokkal gazdagítja a születendő terméket. Ezzel a plusz hozzáadott értékkel tesszük fel a természet és az ember közös művére a koronát.
